Ez a kérdés a folyamatos generációs szakadékok lévén vissza-visszatér. Mind családi, mind iskolai, környezetben, ugyanígy ezer helyen máshol is.
Szeretném leszögezni belém is elültették az idősebbek iránti tisztelet magját. A helyemet átadom a buszon, nem használok engedély nélküli tegező megszólítást, az időseket előre engedem. Akkor mi is valójában a probléma?
Az, hogy a tisztelet nem mindenki számára egységes fogalom.  Ahogyan az ebből adódó kötelességek sem. Az én személyes véleményem szerint, nem vagyunk kötelesek hallgatni bántást idős szomszédoktól, falubeliektől, utcán morgó sokszor indokolatlanul ideges lelkektől, családtagoktól, tanároktól, felsőbb évfolyamoktól mert ez a tisztelet.
Tűrni a bántást nem tiszteletben, hanem saját magunk meg nem becsülésében gyökerezik.
Az embert megilleti a saját véleménye, amennyiben kulturáltan előadja pedig nem indokolja semmi, hogy "felségsértésnek" tekintsék. Amennyiben ez nem sikerül, ez a személyét, azt az egy személyt minősíti, nem az életkorát.
A felségsértés pedig nem létezik. Sokan ezek közül az illetők közül, pusztán a tekintélyt célozzák meg és azt egy fajta félelem keltéssel azonosítják. Elfelejtik, hogy a tekintély a tisztelet egy formája, és mint idősebbeknek ebből példát kell mutatni ha azt szeretnék, hogy értsük, hogy bennünk is meglegyen, hogy ez a kör megszakadhasson végre.
Szeretnék egy olyan világot ahol igazi tisztelettel adózhatunk valódi példamutatásért, tényleges tekintélyt sugárzó emberekkel, egymás iránti  megbecsüléssel.